Indulásától fogva, hónapok óta kíváncsian, és érdeklődéssel figyelem a dohány átrendeződéssel kapcsolatos ügyeket az országban, és azt kell mondjam, életem egyik legnagyobb csalódása volt a tegnap hajnalban kapott végeredmény.

Mosolyogtam, mikor láttam, az emberek megint mennyire egyszerűen félrevezethetőek. A hír, hogy nem lehet majd mindenhol, lépten-nyomon cigit kapni azt hozta magával, hogy mindenki maga egyszerű módján ezt is el kezdte fikázni, majd sorra jelentek meg az olyan spekulációk, hogy nem lesz nagy dohány a dohány. Mivel nekem eléggé jó megérzéseim vannak az ilyen dolgokkal kapcsolatban, beleástam magam a témába, elkészítettem a központi statisztikai hivatal kimatatásai alapján egy táblázatot, ahol különböző változókkal (város lakosainak száma, egy doboz cigi ára stb..) ki lehet számolni, nagyságrendileg mekkora hasznot jelent a cigi.

Komoly ehhez értő szakemberek hozták ki cikkekben mínuszosra a bulit, csak, hogy elhitessék a néppel, ez nem a pénzről szól, hanem arról, hogy kevesebb fiatal dohányozzon, sajnos ki kell ábrándítsak mindenkit aki úgy gondolta, ebbe nem érdemes belevágni, családok számára is messze elegendő megélhetést biztosított volna akár egy közepes városban is (egy boltra jutó 800-1000 fővel) egyetlen trafik koncessziós jog elnyerése is.

Megkerestem több pályázót, és pályázat író céget, és sikerült az egyik kiíró dolgozó emberhez is kapcsolatot szereznem, ahol már hónapokkal ezelőtt megsúgták nekem, nem érdemes indulni, mert a CBA-nak már előre le van bulizva az egész, hagyjam a fenébe.

Egyre érdekesebbnek tűnt a téma, ezért megkerestem egy olyan vállalkozót, akinek minden oldalról belefér a profiljába a trafik nyitásának lehetősége, egyedülálló férfi aki egy gyermekét egyedül neveli otthon, 20-30 éve, a kereskedelemben dolgozik, főútra nyíló üzlethelyiséggel, a város központjában, jelenleg a válság miatt éppen üzemelő vállalkozása leáldozóban van, a trafik nyitása számára megmentő erejű lett volna, és teljesen kézenfekvő is a kiírás és az ígéretek szerint, hogy ezzel családokat próbálnak segíteni majd.

Megkérdeztem, hogy érdekelné e a Trafik nyitásának lehetősége, minden kötelezettség nélkül segítek végigvinni a beadás pillanatáig az egészet, pályázatíró, ügyvéd, könyvelő segítségét kérve bevállalom a lebonyolítás menetét, neki csak alá kell írnia a végén a nyilatkozatokat, ő azt mondta, nincs mit vesztenie, így belevágtunk.

A közelemben található legprofibb embereket szedtem össze a munkára, de fontos volt, hogy senki ne legyen bennfentes, hátszél nélkül szerettem volna véghezvinni az egészet, érdekelt, igaz e a hír, hogy ezzel most valóban a családokon, és rászorulókon szeretnének segíteni.

A végtelen feltételsorozat amire kötelezték szegény pályázókat, olyan bonyolulttá tette a dolgokat, hogy több szakemberrel a hátam mögött is egy hónapomba, és 50.000 Ft-ba került, míg eljutottunk a beadásig. Fontos, hogy ebben az összegben nincsenek benne a munkadíjak, tartalmazza viszont a 25.000+Áfa pályázási díjat, amit nem is adnak vissza, illetve a postázás, borítékozás, fénymásolás stb.. költségeit, ennyit biztos, hogy bukott minden szerencsétlen ember, akik végső elkeseredettségében beadta a pályázatot.

A beadást követően megszűnt mindenféle kommunikáció a kiíró részéről, nem lehet tudni még azt sem, hogy sikeres vagy sikertelen volt e amit benyújtottunk, hogy hány pontot ért az üzleti terv, egy hónap munkája ott áll valahol egy dobozban, valószínű bele sem néztek. Az előre lebulizott eredményeken és az emberek pénzén trónolva képesek voltak az utolsó pillanatban kiírni az eredményt, ha már több családnak is elveszik a megélhetését, legalább tudja meg minél később. Pályázatonként 131.750 Ft-ot kellett minimum beutalni biztosítékként, és eljárási díjként, ebből 100.000 Ft-ot a sikerteleneknek visszautalnak, a többit nyeld le magadnak, konkretizáld, hogy elvettek tőled mindent, és még plusz egy keveset, majd kezdj új életet, lehetőleg napszámosként, vagy dolgozz gyárban 16 órában.

Aztán egyszer csak hajnalban frissítettem az oldalt, látom megvan az eredmény. Azonnal kerestem a pályázatunkat a listában, természetesen nem nyert, és még csak azt sem tudom hol álltam a sorban, a 10 koncesszióból, 4-et ugyanazok kaptak meg, a többi sem helyi lakos, a nyertesek közül egy valaki akit ismernek az ottaniak.

Ha már itt tartunk, tudni kell azt is, hogy a kiírás szerint pontozásos rendszer alapján döntik el, ki kap koncessziós jogot, 120-ból 60 pont lehet maximum az üzleti terv, a többi pont pedig abból jön ki, hogy a vállalkozó milyen plusz dolgokat tud vállalni, felmutatni: A trafik nyitásának településére van e bejelentve a pályázó vagy sem, vállalja e a 12 órás nyitva tartást, a júliusi nyitást, csökkent munkaképességű alkalmazottja lesz e. A mi pályázatunkban az alkalmazotti rubrikákat kivéve mindent maximumra töltöttünk ki, az üzleti tervvel pedig nem lehetett gond, könyvelők, jogászok, és pályázatírók is átnézték több szálon is, biztosra akartam menni.

Mivel láttam a nyertesek listáját, nehéz volt lenyelni a csalódás érzését, mivel hittem abban, hogy ez tényleg egy jó kezdeményezés, akarnak valamit adni az embereknek, hogy feljebb tudjanak jutni a szegénységből, azt hittem most tényleg valamit jót tesznek majd, ami segítheti a gazdaságot, ráadásul rengeteg plusz szavazót nyernek majd ezzel. Naiv voltam, sajnos a pénz többet ér bármelyikünknél, ebben az országban soha senkinek nem adtak, és nem is fognak adni olyat, amivel ki lehet lábalni a szorongató kényszerhelyzetekből.

Megkerestem az ismerőseimet, mindenkit akit tudtam hogy pályázott, vagy pályázatot írattak vele, és az eredmények magukért beszélnek, a CBA ahogy előre tudni lehetett mindent vitt, ha éppen volt még hely, akkor a település leggazdagabb vállalkozói kapták meg a jogokat. Azt nyilatkozta Rogán, ez volt a cél. Ezzel semmi baj nem is lenne, csak akkor ezzel kellett volna kezdeni, nem pedig azzal, hogy segítünk a családokon, a megváltozott munkaképességűeknek munkát adunk, a fiatalok dohányzását visszaszorítjuk.

Négy hónap sok idő, fél év még több, majdnem ennyit vettek el azoknak az életéből, akiknek a dohány jelentette a megélhetésük utolsó morzsáját, és nem tudták a képükbe mondani már akkor, hogy gyerekek, keressetek mást, mert ez nem fog menni. Eddig így ment, nem tudom most ezt miért nem lehetett így csinálni.
 Egy vicc volt ez az egész pályáztatás, megalázónak érzem, hogy most aztán valóban tudatosították bennem, nem vagyok senki, nem érdemes próbálkoznom.

A pályázatíró ismerőseim közül az egyik oldalon senki nem nyert semmit, a másik oldalon 8-ból 1 sikerült, az aki előre úgy ment oda, hogy lefizette a képviselőket, és ő csak üzlethelyiséget keres, mert már van két nyertes pályázata, csak állítsanak neki össze egy pályázatot valamelyik helybéli üzletre.

Egy másik konkrét nyertest is találtam, rég óta jól ismerem, és tudom, soha semmi köze nem volt a kereskedelemhez, egy egyetemista ember, aki nem is él abban a városban, ahova nyerte a jogot, se papírja, se helyisége, sem történelme a szakmában nincs, viszont apuci több nyaralóval, autóval, lakással, és sok sok millióval rendelkezik, kellett a gyereknek már valami játszóház, ahonnan még egy irányból dől a lé, hogy ne legyen gondja. Ennyit Rogánról, meg a nyilatkozatáról. Az egész dohány mutyi egy nagy átverés volt, kezdve attól, hogy nem éri meg, eljutottunk addig, hogy összesen néhány kézbe összpontosult ez a végtelenségig veszteségesnek kikiáltott üzlet, még jó, hogy nem csinál a sajtó belőlük mártírt. Lázárék 20 évre vállalták, hogy a veszteséges trafikokat üzemeltessék. Köszönjük!

Nálam ennyi volt a bizalom abban, hogy egyszer itthon jó lesz.

Új mottóm: Nyalj, csalj, vagy menj el.