A mai nap szenzációja: Gerendás Péter elhagyja Magyarországot. Úgy posztolgatják a facebookon, mint ha az első híres zeneszerző hagyná el csepp hazánkat, miközben a korabeli nagy zenészek legalább fele már 20 éve emigrált, nem másodvonalbeli szerzők, hanem frontemberek, arcok, ikonok, példaképek.

Nem azt mondom, hogy nem sajnálom, igen is elszomorít, hogy újabb tehetséges művésznek kell elhagynia a lassan valóban élhetetlen országunkat, de valljuk be 6 gyerekkel szerintem sehol sem lesz könnyebb. Ha bankár lenne, nem lenne gond, de zenészként ennyi jóban sem lesz része, mint amennyiben itthon volt.

Más része a dolognak, ami ebben felbosszantott, hogy a facebookon megjelent írásából az lett kihozva, hogy azért hagyja itt a gulyás illatával, Kodály szavaival átitatott országot, mert fasizálódunk. Undorító, hogy lecsaptak erre megint a propaganda keselyűk, hogy ebből is azt hozzák ki, a zsidók, és cigányok (saját kerületeikkel a fővárosban) és a melegek (lezárt utcás undorító felvonulásokkal) mennyire gyűlölve vannak ebben az országban, az elnyomás a cigányozás és a buzizás ennél nagyobb mértéket nem is ölthetne. Hát persze...

Csak egy a baj, az, hogy itt vagyok én. Én aki nem vagyok sem olyan, sem amolyan, egyszerűen csak ez vagyok, magyar születésű, magyar származású, vidéki besorolatlan állampolgár. Velem ki törődik? Senki. Pedig higgyétek el, nem kapok többet jóból, vagy kevesebbet rosszból, mint a cigányok, a zsidók, vagy a melegek. Ja, de mégis eszembe jutott valami, annyival kapok kevesebbet, hogy engem senki nem hallgat meg. Én emigrálhatok, én éhezhetek, én lakhatok az utcán, abbahagyhatom a zenélést, engem akkor sem fog sajnálni senki. Na ez a szomorú. Magyar vagyok, engem ki fog lemagyarozni? Már alig várom.

UPDATE
Na, tessék, ennyit a nagy fasizálódásról, kíváncsi vagyok így is baja lesz e a buzizással, meg a cigányozással.

http://index.hu/kultur/2013/04/03/munka_es_beszolas_az_emigralo_gerendasnak/